34. nap

Az utóbbi időben rá kellett döbbennem, hogy vannak dolgok, amelyek kiismeréséhez és megértéséhez 4,5 év év is kevés, másokhoz 4,5 nap is elég talán. Ez utóbbi kategóriába tartozik az iskiate, melyről ebben a formában csak néhány hete hallottam először. És mivel nem egy nagy halál elkészíteni, elkezdtem fogyasztani.

Az volt az alapvetés, hogy a szakirodalom szerint napi 4-6 teáskanál minden különösebb gasztro-enterális mellékhatás nélkül fogyasztható és azok, amelyeket említenek (pl. a túlzottan alacsony vérnyomás) fényévekre voltak tőlem, úgyhogy gyerünk...! Már rögtön az elején úgy álltam hozzá, hogy a placebo hatással is kiegyezek, ha hozzásegít néhány extra kilométerhez. Minden segítségre szükségem van, ha ez egy ilyenindián-szlötyi formájában érkezik, hát rendben. A többit majd menet közben kiderítjük.

Kezdjük azzal, hogy gyakorlatilag nincs olyan meggyőző irodalom, mely a chia mag, az abból készült liszt vagy a mag áztatott formájának legalább 12 hetes fogyasztását egyértelműen összefüggésbe tudta volna hozni fogyással, a vér triglicerid vagy glükóz szintjének szignifikáns csökkentésével, nemhogy a daganatos megbetegedések számának befolyásolásával. Utóbbira nagy valószínűséggel csak hosszú távon és közvetett módon lehet hatással a gyulladáscsökkentő, az immunrendszer modulálásán keresztül. Ha egyáltalán. Ez valószínűleg sok mindennel magyarázható, de az ilyen irányú alkalmazás nem volt terítéken amúgy sem. Kétségtelen, hogy esszenciális aminósav-összetétele, magas rost-, polifenol- és vitamin-tartalma értékes alapanyaggá emeli és egyéb kedvező (antioxidáns, hipotenzív, stb.) hatása is a fogyasztás felé billenti a mérleget. De engem most egyedül az érdekelt, hogy üzemanyagként hogy fog működni.

Nem apróztam el, kezdtem úgy, hogy egyből beletettem a 4 kanál chia magot egy pohár vízbe, az ember kávéból sem egyet iszik. 15-20 perc áztatás, kis citrom (hú de fura ez a taknyos izé...), méz, jégkocka, letol, leöblít... Aki szereti a folyós üzemi tejbegríz állagát, amiben még picit meg kell rágni a búzadarát, az imádni fogja.

A mag kevés szénhidrátot tartalmaz, megfelelő rost, zsír és fehérje kombinációja, hidrofil tulajdonsága miatt vélhetően lassan emészthető, ezért a benne lévő energiát folyamatosan adja le. Nincsenek vércukorszint-kiugrások és valószínűleg inkább a rebound jelenség elmaradása magyarázza azt, hogy folyamatosan feltöltve érzi magát az ember. Ugyanakkor olvastam olyan orvosi véleményt is, mely az eneriga-löketért a magokban lévő szénhidrátot tette felelőssé. Én ilyet nem tapasztaltam. Ugyanakkor kétségtelen, hogy futásnál nem árt, ha a magnézium szint például megtartott, elkerülve azt, hogy valamelyik zebrán történő átkelést megelőző megállás után kezdjen el fetrengeni az ember a földön. Kétségtelen, díjnyertes youtube video-alap az ilyen.

Az 5 nap alatt a tapasztalataimat megfelelőnek nevezném annak ellenére, hogy nem tudom bebizonyítani, mit tett hozzá az iskiate az erőfeszítéseimhez. Tény, hogy a pihenőnapomon is elmentem 10 km-t futni és utána simán végignyomtam a délutáni padel edzést azzal, hogy lehet, hogy este is el kellene még menni futni. A térdeim azonban hisztis barátnőként megtagadták az együttműködést és tárgyalás nélkül estem áldozatul a lázadásnak, békülős szexről szó sem lehetett. Volt már ilyen. Mondhatnánk, hogy a kis magok csodát tettek, de szerényen hivatkozhatnék arra is, hogy csak Super-man napot tartottam. Nyilván a kettő között kell keresni a megoldást. Az igazság az, hogy edzés közben rendkívül megvisel a vércukorszint-ingadozás mondjuk egy emelkedő végén, én nem vagyok az a csipegessünk egy kis zselét típus, kevésbé ver földhöz a folyamatosan csökkenő energiaszint. Erre - ha a chia kiegyensúlyozott energia-leadását, a hidratáltsági szint fenntartását tekintjük hozzájárulásnak - bizonyosan alkalmas az iskiate. 

Emelni fogom az adagot, hogy megtudjam, fogok-e mezítláb fejlámpával futni, bár valószínűleg minden olyan anyaghoz nem fogok tudni hozzájutni, ami az indiánokat alkalmassá tette arra, hogy napokon keresztül képesek legyenek loholni.

https://scielo.isciii.es/pdf/nh/v31n3/25originalalimentosfuncionales03.pdf

Az az új terv, hogy doppingolni fogok. Teljesen legálisan. Felkészülök, de nem bízom a véletlenre: a saját baktériumaimat fogom felhasználni arra, hogy életben maradjak az új ötletem megvalósítása során.

Nem vagyok már hosszútáv futó, ultrafutó pedig soha nem is voltam. De ahogy EPO-val lehet teljesítményt fokozni, lehet transzferrel is. Tarragona-Barcelona távolság nagyjából 93-94 km, az egy dupla marathon, és az éveim száma kétszer. Miután az elmúlt hetekben a korábban hónapok óta tervezett életutam jelentősen módosult, találni szerettem volna valami olyan kihívást, ami jól illeszkedik a mostani helyzethez.

Kicsi az esélye, hogy az általam elképzeltek szerint ez véghez vihető, de a régi perzsáknak ez ment: ha egy ló nem futott elég gyorsan, átültettek némi lócitromot a jól teljesítő versenytársból.

A részleteken még dolgozunk, egy biztos: fele annyit szeretnék készülni, mint amennyit egy ilyen távra az irodalom javasol, a többit a tudomány és a kollégák segítségével fogom megpróbálni megoldani, legkésőbb 2024. június 15-ig. Az pontosan 300 nap.

Ma van az 5-dik…

2. nap

Tartozom a “miértekkel”. És rendeltem 1 kg bazsalikom magot. Azt kérdezték vetőmagnak lesz-e? Nem! Helyben fogyasztom…

“Az embert nem futásra találták ki.” Ezt mondta Zsolt. És én kedvelem őt, de nem érdekel, ha ellentmond nekem. Ha valami nem jó nekünk, az a szervezetünkben komoly károkat okoz, így működik az evolúció. Azt tudtam, hogy én újra futni akarok és azt is, hogy van két rossz térdem, de ismerni szerettem volna a kockázatokat. Ezért megnéztem, mire számíthatok én….és mire számíthatsz Te.

Mert - bár még nem tudod, - Te is futni fogsz!

Vajon hány 70 év feletti, kissé túlsúlyos, cukorbetegséggel küzdő ember vagy hozzátartozója olvasgat itt, remélve, hogy elcsíphet egy morzsát, egy receptet vagy okosságot, amivel kicsit lendíthet az állapotán? Vagy hány olyan, aki daganattal vagy post-operatív életmód-váltással küzd? Erre az utóbbira a minimális számadatot pontosan tudom. Az a helyzet, hogy lehet tovább keresgélni, de változtatni az ember általában csak akkor változtat, ha már késő. Orvosként pedig nem elég papolni, példát is kellene mutatni.

És Karaffának ebben igaza volt. Ez nem fordult elő vele túl sokszor, de most kétségtelenül ez volt a helyzet. Ültünk a műtőzsilipben egymás és a kávéfőző mellett azokon a varázslatos műbőr foteleken és a sapkánkat gyűrkésztük.

• És te ezt mondtad neki? Hogy valószínűleg az étel miatt van?
• Igen. Mert így gondolom.
• És az, hogy idiopátiás, az nem számít?
• Azt a patológusok találták ki ahelyett, hogy halvány gőzöm sincs az okokról.
• Hát ez tényleg király: elmondod a betegnek, hogy a vastagbéldaganatához valószínűleg hozzájárult a moslék, amit megeszik, de Te ugyanazt a szemetet eszed otthon…

Ezzel nem lehetett vitatkozni. Karaffa hasonlóan a drasztikus megoldások és kinyilatkoztatások híve volt, mint én. Állítólag egyszer megtámadták mentőzés közben és kempós tudására alapozta a verbálisan kezelhetetlenné vált helyzet rendezését. Azt mesélték,  hogy az ügyben indult etikai vizsgálat megállapítása az lett, hogy “a klumpáját azért levehette volna.” Akárhogyan is történt, a Major ötlete 2003-ban ezzel a beszélgetéssel indult. A MicroBiome futásé pedig egy augusztus 2-i teljesen parttalan vitával.

Nem várhatunk el egy betegtől olyan viselkedést, amely elé nem állítható példa.

- Önnek könnyű! Még fiatal, jó fizikai állapotban van.

Legyen! Akkor iktassuk ki a “nekem könnyű” részt. Heti 15 km futás elég egy átlagos felnőttnek ahhoz, hogy éveket adjon hozzá az életéhez. És életet az éveihez. De ezt én nyilván tudnám teljesíteni egy nap alatt. Legyen akkor egy maraton? Vajon elég meggyőző lenne egy betegnek, hogy egy jó karban lévő, egészséges orvos képessé tehető 42 km lefutására? Felültem a konyhapultra a kávémmal és arrébb dobtam a számlákat. 90! Ez a házszámunk. És az éveim száma majdnem kétszer. Legyen 90! Ez akkora táv, amit viszonylag kevesen tudnak lefutni egyben. Ha étrenddel, alvással, edzéssel, légzésgyakorlattal, akarattal képessé tudom magam tenni erre, akkor bárkinek segíthetek abban, hogy le tudjon futni egy hét alatt 15 km-t. És kap tőlem 3 évet ajándékba. Minimum.

De egy betegnek általában nincsenek évei arra, hogy változtasson. Hónapjai vannak. Maximum egy év. Tehát ennyi idő alatt kellene átesnem nekem is a változásokon, hogy a betegek felé irányuló elvárásaim hitelesek maradhassanak. Legyen 300 nap! Júniusban elég meleg is van, a szív- és érrendszer is tesztelhető. Nem ártana továbbá, ha a munkámhoz is kapcsolódna és a tetejében élvezni is tudnám. Lassan kezdett összeállni az ötlet… Felhívtam Attilát, hogy megosszam vele az új agymenésem:

- Van két perced? Tudjuk, hogy fokozni lehet a teljesítményt baktérium átvitellel. Azt is, hogy egy adott donortól származó anyag akkor hat jobban, ha a donor fizikai megterhelésen esett át illetve a jelen tudásunk szerint a kockázatok alacsonyabbak, mint probiotikum szedése esetén. Mi lenne, ha az erőfeszítéseimet támogatnánk azzal, hogy ultra futóktól származó baktérium-kombót kapok általam meghatározott időpontokban?

Attila soha semmire nem mondta azt, hogy “Ez egy baromság.” Egyszerűen nem ilyen a stílusa.

- Én ebben a pillanatban még nem látom át teljes egészében, hogy mi lenne a célunk ezzel. De meggyőzhető vagyok.

Végülis... mégiscsak ezt mondta elsőre. De a kedvemet már nem tudta (és nem is akarta) elvenni. Én már láttam magam előtt az új protokollt, amelynek segítségével akár krónikusan beteg embereket is el tudunk juttatni egy egészséges életmód kivitelezéséig. Mert álmodozni az egészségről a media megtanította őket! Most minden tudásunkat egybe gyúrhatnánk és adhatnánk egy receptet a kezükbe, ami szabadon formálható. Azoknak pedig, akik a legnagyobb bajban vannak, transzferrel tudunk segíteni, aminek a hatékonyságát így lemérhetnénk. Ha nem lennék biztos abban, amit csinálunk, nem vállalnám. Már csak azt remélem, hogy lesz annyi akaraterő bennem, amennyi egy elkeseredett, de az életéért küzdeni akaró betegben van.

És miért a futás? Az ejtőernyősökre mondják, hogy ép ember, ép gépből, ép ésszel nem ugrik ki. Zsolt pedig elmagyarázta, hogy mennyire nem kellene ezt csinálnom! Egyetértek, össze is szedtem, hogy ez mennyire veszélyes.

1. A futók átlagosan 3 évvel tovább élnek |LS|1|RS| és a különböző betegségekből eredő halálozási arány náluk 25-30%-kal alacsonyabb |LS|2|RS|, mint az átlagpopuláció esetén. Kétségtelenül demoralizáló, amikor az ember körül a kortársai már mind meghaltak és egyetlen valamire való halálos betegséget sem tud felmutatni.
2. A futás segíti a mély alvást, az alvás pedig az egyetlen olyan valódi regenerációs program, amelyet tudományosan sikerült alátámasztani |LS|3|RS|. Az elalvás előtt 2-3 órával kivitelezett futás emeli a testhőmérsékletet, mely a testmozgás befejezésével hamarosan esni kezd, ez pedig segíti az elalvást. A testmozgás és az alvás egymásra hat: a jó alvás a regeneráción keresztül segíti a testmozgást, az edzésben lévő szervezet pedig könnyebben alszik el. Természetesen, ha az ember egészséges, semmi szüksége nincs arra, hogy még jobban legyen! Szóval ez is marhaság…
3. A futás segít az egészséges hátgerinc fenntartásában és hozzájárul a térdizület egészségéhez. Ezt a legtöbben nehezen hiszik el, főleg, hogy én magam is szenvedek az elején. Nincs olyan futó, aki még nem érzett valamilyen térdfájdalmat. De ha az átlagpopulációhoz hasonlítjuk a futók térdét, akkor kiderül, hogy a térdproblémáknak nincs köze a futáshoz. Egy tanulmány foglalkozott az életükben első alkalommal maratont futókkal és azt találta, hogy a térdizületük állapota nemcsak javult, de 6 hónapon át megtartott volt |LS|4|RS|. Nem fogok térden csúszni, hogy ezt elfogadd és tisztában vagyok azzal, hogy a negatív gerinc röntgen miatt a tartás probléma sok politikával foglalkozót hazánkban nem is érint.
4. A futás képes állandó alacsony szinten tartani a testzsír%-ot és segít lefogyni. De ami ennél fontosabb: ezt az állapotot fenn is tartja! Nem amiatt, mert kalóriákat égetünk! Ha az étrended pocsék, futhatsz az eredmény után, kövér maradsz! Sőt, a tanulmányok azt mutatják, hogy ha sikerül is lefogynod, 6 hónapon belül úgyis visszaszeded. Ahhoz, hogy megfelelő kondiban maradj, két dolog kell: minőségi alapanyagokból összeállított megfelelő étrend és napi 55 perc testmozgás. De amíg nekünk itt van Réka, meg Norbi, meg Szandi és csak úgy ég a zsír, erre már tényleg semmi szükségünk nincs.

Téphetném még a szám az immunitásról, a kognitív funkciókról, az Alzheimerről, a korábban daganatos betegségben szenvedők mentesítéséről |LS|5|RS|, a cukorbetegség kezeléséről vagy a szellemi frissesség megőrzéséről. Minek? Az emberekből alapvetően két dolog hiányzik a gyógyuláshoz: a tájékozottságra alapozott döntés és a kitartás. A többieket megtanítom arra, amit én tanultam.

|LS|1|RS| https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28365296/

|LS|2|RS| https://bjsm.bmj.com/content/54/15/898

|LS|3|RS| https://www.hopkinsmedicine.org/health/wellness-and-prevention/exercising-for-better-sleep

|LS|4|RS| http://www.weightymatters.ca/2016/08/in-lancet-kevin-hall-and-i-call-out.html?m=1

|LS|5|RS| https://academic.oup.com/epirev/article/39/1/71/3760392

Vajon van arra lehetőség, hogy egy teljesen átlagos középkorú férfi életmódját megváltoztatva rövid határidőn belül képes legyen olyan fizikai teljesítményre, melyre korábban sem volt képes? Rendelkezünk elég tudással ahhoz, hogy ezt az időt lerövidítsük? Ha a tapasztalataink szerint a futóktól származó baktérium-összetétel hatásosabb a krónikus betegségben szenvedőknél, vajon jelent-e még nagyobb segítséget, ha ez a mikrobióma egy extrém teljesítménnyel rendelkezőtől származik? Lehet-e segíteni a mozgásra vágyó, de azt elkezdeni képtelen, az életmódjukon változtatni akarókat, hogy mankót adunk a kezükbe: hozzásegítjük őket ahhoz a baktérium-mátrixhoz, melyet extrém sportolók alakítottak ki a szervezetükben évek alatt?

A kérdések egy töredékére sincs válaszom. Vannak személyes tapasztalataink a krónikus betegségek kezelésében, látjuk, hogy egy azon donortól, különböző időben levett kivonatok között is milyen drasztikus különbségek tudnak lenni, de jól érthető etikai okok miatt a tudásunk csak nagyon lassan bővül.

Magamon viszont kísérletezhetek, kipróbálhatom, mire vagyok képes mondjuk 300 nap alatt. Megváltoztatom az étkezésemet, az alvási szokásaimat, rendbe hozom a térdemet, napi 1-2 órát edzek legalább 5 nap egy héten és ... futok egy ultra maratont. Mondjuk 47 évesen illene duplázni az éveim számát, legyen mondjuk 94 km. És igénybe veszem mindazt a tudást, amit az évek alatt összegyűjtöttünk: saját magam fogom a saját betegemként menedzselni, tesztelni fogjuk a mikrobiómámat adott idő elteltével és a felkészülésem egy adott szakaszán a kollégák által összeállított mikrobióma transzfer segítségével megpróbálom túlélni és teljesíteni a távot.